A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban
Ádám és Éva az Édenben. Törzsfejlődés,evolució,15 ezer éves kőkultúra, űrhajős elméletek, Sumerban Annunakik, az ÓSZÖVETSÉGI Bibliában "angyalok" Nazca vonalak, Egyiptom, Piri Reis admirlis térképe, Pelanquei úrhajós szarkofág - és az ÚJSZÖVEZSÉG...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A kumráni tekercsek (gyakrabban használt nevükön Holt-tengeri tekercsek) az i. e. III. és az i. sz. I. század között keletkezett ókori vallásos iratok, amelyeket beduin pásztorok találtak meg 1947 és 1956 között a Holt-tenger északnyugati partján lévő barlangokban, Kumrán (Khirbet Qumran) közelében . [1, 2, 3, 4]
- Tartalom: A leletek között megtalálható a teljes Ószövetség szinte összes könyvének legrégebbi ismert kézirata , valamint számos korábban ismeretlen vallási irat, apokrif szöveg, himnusz és a közösség saját szabályzata. [1, 2, 3]
- A szerzők: A kutatók többsége szerint a tekercseket egy ókori zsidó vallási csoport, az esszénusok írták és rejtették el a barlangokban a rómaiak elleni első zsidó háború (i. sz. 66–68) idején. [1, 2, 3]
- A leghíresebb darab: A kumráni 1. barlangban talált Nagy Ésaiás-tekercs az egyik legnagyobb és legépebben maradt eredeti bibliai kézirat . [1]
- Elhelyezkedésük ma: A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok többségét a jeruzsálemi Izrael Múzeumban őrzik, a nagyközönség számára fenntartott Könyv Szentélyében . [1, 2]
Piri Reis, XVI. századi török
admirális térképe, mely feltünteti a Déli-sarkvidék
jég alatti hegyláncait is, melyeket csak a XX. században térképeztek
fel. A térkép torzításait úgy magyarázzák egyes térképészek,
hogy azok akkor jönnek létre, ha egy olyan fényképet
másolnak át, mely pontosan Kairó, tehát a Kheopsz piramis
felett lett fényképezve 8000 km magasságban. A „Jövő emlékei”
című könyvben Däniken közli a Piri Reis térképek fotóit
is. Az US Air Force (USA Légi erő) szakembere: Harold
Z. Ohlmeyer erről ezt írja Charles Hapgood professzornak:
„Ez azt mutatja, hogy a partvonalakat (az Antarktiszét) azelőtt
rajzolták fel, mielőtt a jégtakaró befedte volna őket.”
(Az északi és déli pólus valaha máshol volt, mert a Föld forgási
tengelye kileng!) Mint Däniken írja: „Nem képzelhető
el, hogy eleinknek már voltak a Földről légi felvételeik? Vagy
visszhangos mélységméréssel határozták volna meg a kontinens
domborzatát a vastag jégrétegen keresztül?”
A Piri Reis térképnek jól bejelölt koordináta-hálózata van.
Figyelemre méltó ezek figyelembevételével a hosszanti torzulás
a nem a felvételi hely közelében lévő kontinenseknél.
A térkép torzulásai egyértelműen mutatják, hogy átláthatósága
miatt nagy magasságban készülhetett Egyiptom felett.
Ezért azok a részek melyek a felvételi pont alatt feküdtek, pontosan
vannak ábrázolva, míg a távolabbi kontinensek, a Föld
gömbölyűségének megfelelően torzultnak látszanak. A Piri
Reis térképek feltüntetnek minden kis szigetet. Mallery és
Walters térképészek szerkesztettek egy leolvasórácsot, és a
térképet átrajzolták egy modern földgömbre. Az eredmény:
a térképek – a föld görbületét is figyelembe véve – abszolút
pontosak.
------------------------------
Wikipédiában:
Piri reisz (1465 k. – 1554/1555) eredeti nevén Ahmet Muhiddin, oszmán török tengernagy (reisz) és térképész volt, aki a 20. században az előkerült térképéről vált világszerte ismertté
Piri reisz legismertebb, 1513-as világtérképéből csak egy kis szelet maradt az utókorra. A térképdarabra a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában dolgozó kutatók bukkantak rá 1929-ben. A térkép megtalálása – bár másolatokat küldtek a legfontosabb múzeumoknak – akkoriban nem vert föl nagy port. Csak 1956-ban történt, hogy egy látogató török tengerésztiszt másolatot ajándékozott az amerikai haditengerészet washingtoni Térképészeti Hivatalának. 1950-es években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai (Charles Hapgood, Arlington Mallery, Walther, D. Lineham stb.) vizsgálták.
A 65×90 cm nagyságú, őz- vagy gazellabőrre festett térképdarab az Atlanti-óceán két oldalát, Közép- és Dél-Amerikát, Afrika nyugati részét és az Ibériai-félszigetet ábrázolja, s egyes elméletek szerint az Antarktisz partvonala is megjelenik a térképen.[1][2]
A szárazföldeket eltérő színekkel rajzolta meg: az Óvilág és a mai Mexikó sárga (piros felületi pontozással), Brazília pedig lila. A térképet kis grafikák díszítik: hajók, emberek (uralkodók) és állatok (amely ábrázolásokat a Korán egyébként tilt). De láthatóak fantáziaszigetek, mint például Szent Brandanus szigete, aki a 6. században egy alvó bálnát szigetnek vélt, s ez a térképen az Atlanti-óceán északi részén, egy bálna hátán főzőcskéző remete képében jelenik meg.
A térképen arabul magyarázó szövegek is olvashatók. Például: „a hegyek gazdagok ércben… Ez a terület úgy ismert mint Antilje. Négy fajta papagáj él itt. Az emberek a papagáj húsát megeszik, tollaival fejüket teljesen beborítják… Az ország lakott, az egész lakosság meztelenül jár…”
Piri reisz feljegyezte, hogy a világtérkép elkészítéséhez 20 korábbi térkép adatait vette figyelembe: nyolc Ptolemaiosz-térképet, négy korabeli portugál térképet, egy Dél-Ázsiát ábrázoló arab térképet (Caferiye) és egy Kolumbusz által készített Újvilág-térképet. Az egyik mű - állítása szerint - Nagy Sándor korából származott. A térképhez tartozó magyarázó szövegben említés esik arról, hogy nagybátyjával, Kemál reisszel Kolumbusz felfedezéseiről egy fogságba esett hajóstól szerzett információkat és egy – harmadik útja után készült – térképet, de ezek az információk nem voltak túl nagy jelentőségűek Piri reisz számára. 1513-ban Amerika partvonala még nem jelent meg az európai felfedezők térképein. Dél-Amerika partvonalai feltérképezésére pedig még később került sor.
A térkép elsőként mutat be a Közép- és Dél-Amerika partjain olyan szigeteket és helyeket, amelyeket mai tudásunk szerint addig csak felületesen ismertek. Az Andros szigetet, Jamaicát, az Amazonas torkolatát Marajo-szigetével, a La Plata torkolatvidékét pontosan a földrajzi szélességük és hosszúságuk szerint. Ugyanakkor az Amazonast kétszer is ábrázolták. Ez viszont érthető, figyelembe véve, hogy Piri reisz 20 különböző térkép alapján rajzolta meg a magáét.
A térképpel foglalkozókat leginkább Amerika és a jeges kontinens ábrázolása foglalkoztatja mind a mai napig. De más aspektusok is igen érdekesek.
A térképen igen pontosak a szélesség és a hosszúság méretei (Afrika és Dél-Amerika közt). A pontosságra jellemző, hogy az Afrika és Brazília közötti távolság meglehetősen pontos, annak ellenére, hogy Piri reisz soha nem járt ezeken a területeken. Továbbá az ő idejében még nem léteztek olyan műszerek, amelyekkel a hajósok bemérhették volna a földrajzi hosszúságot. A 16. században, amikor a térkép készült, becslések szerint jelölték azt, s amikor Kolumbusz először hajózott az Újvilágba, egyszer sem mérte be a földrajzi hosszúságot, és a földrajzi szélességet is csak háromszor kísérelte meg, de mindannyiszor tévedett. Csak kétszáz évvel később állapították meg pontosan a két földrész földrajzi hosszúsága közti különbséget.[3]
A térkép középpontja az alexandriai délkör (a mai keleti hosszúság 30. foka) és a Ráktérítő kereszteződése. Mivel az összes ősi görög térképész az alexandriai délkörre alapozta térképét, e központnak a térképen való alkalmazása alátámasztja Piri reisz állítását, hogy forrástérképeinek némelyike Nagy Sándor korára nyúlik vissza.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy az ábrázolt déli partvonal azonos Antarktisz partvonalával, amit a legtöbben képtelenségnek tartanak, hiszen a déli földrészt csak 300 évvel később fedezték fel.
Hapgood földrajztudós szerint Piri reisz olyan térképeknek juthatott a birtokába, amelyek akár az ókori világ (azóta leégett) legnagyobb könyvtárából, az Alexandriai könyvtárból származhattak. Hapgood figyelmét elsősorban Antarktisz ábrázolása keltette fel. A kéregmozgásra vonatkozó elmélete alapján arra a következtetésre jutott, hogy a térkép – a napjainkban hatalmas jégtakaróval borított - déli kontinens valódi partvonalait mutatja abból az időből, amikor az még jégmentes volt. Elképzelését nemcsak saját kutatásaira alapozta, hanem az amerikai hadsereg szakértőinek a véleményére, valamint az 1949-es brit-svéd-norvég expedíció szeizmológiai kutatásának eredményére is. A brit–svéd–norvég expedíció méréseinek eredményei alátámasztották, hogy a Piri reisz térképén ábrázolt partvonal azonos az Antarktisz jégtakaró alatti partvonalával.
C. Hapgood, és A. Mallery arra a következtetésre jutottak, hogy az eredeti térképet olyan ősi emberek készíthették, akik még azelőtt mérték fel a világot és egyben Antarktikát, mielőtt ez utóbbit a jég elborította, és akik a térképkészítés igen magas szakértelmével rendelkeztek. Hapgood 1953-ban megjelent könyvében ezt írja: „Az Antarktisz éghajlata a földkéreg-elmozdulásnak köszönhetően i. e. 7000–4000 között sokkal melegebb volt, mint ma. Ez azért volt lehetséges, mivel a földrész akkor mintegy 2000 mérfölddel északabbra helyezkedett el.”[4] Hapgood szerint e térkép eredeti forrása akkor készülhetett, amikor egy átmeneti globális felmelegedés során az Antarktisz jégtakarója felolvadt.
A földrajztudós kérésére a Piri reisz térképén ábrázolt Maud királyné föld partvonalát az amerikai légierő is megvizsgálta. Ennek eredményeiről Ohlmeyer alezredes tájékoztatta Hapgoodot: „A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Maud királyné-öböl Martha hercegnő partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése. Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a svéd–brit Antarktisz expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal. Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el… Nincs elképzelésünk sem arról, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1513-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.”[5]
Steven Dutch rámutatott, hogy Piri reisz a dél-amerikai földrész déli részének partvonalát pontatlanul rajzolta meg a másolások után és kelet felé görbítette azt el. Véleménye szerint a térkép egy portolán, amely ortografikus vetület alapján készült. A térképen azonosítható a Tűzföld környéke, tehát az Antarktiszról szó sincs. A Piri reisz-térkép a szokásos Mercator-féle hengervetület délköréhez viszonyítva merőlegesen ábrázolja a Karib-térséget, Dél-Amerika pedig hosszúra nyúlik el rajta. Hapgood szerint az eredeti térkép vagy térképek készítői nemcsak azt tudták, hogy a Föld gömb alakú, hanem azt is, hogy mekkora a kerülete! Továbbá az eredeti forrástérképe(ke)t, amely(ek)ről Piri reisz térképe készült, gömbháromszögön alapuló körös hálózattal szerkesztették, melynek központja Egyiptom volt. Amikor próbára tették e feltételezését, s az amerikai haditengerészet térképosztálya ugyanilyen hálózatot használva és ugyanazzal a központtal készített térképet, akkor a Karib-térség valóban derékszögben tért el, Dél-Amerika pedig megnyúlt. A körös ábrázolásnak ez a fajtája Európában csak századokkal e térkép megrajzolása után alakult ki. Piri reisz elárulta az effajta ábrázolásban való járatlanságát, mivel az eredeti térképekről másolt szárazföldeket a Mercator-vetület délkörei alapján ábrázolta, ezért kárpótlásul eltolta, és illesztgette az eredeti hálózatát.
Tovább lásd, keresd a keresőben:
Piri Reis titokzatos világtérképe - Műszaki Kar
- Helyszín: Az Antarktisz nyugati részén fekvő Ellsworth-hegység, amely a legmagasabb antarktiszi csúcsokat, például a Mount Vinson-t is magában foglalja.
- A forma magyarázata: A gleccserek és a jég természetes eróziós munkája (fagyás és olvadás) formálta ilyen szabályos, három- vagy négyoldalú gúla alakúvá az évezredek során. A gleccservájta hegyek nagyon gyakoriak a világ magashegységeiben, hasonló szabályos formáció a svájci Matterhorn vagy a Grand Teton az Egyesült Államokban.
- Tudományos konszenzus: A geológusok és a kutatók szerint nincs bizonyíték arra, hogy a struktúrákat ősi civilizáció vagy földönkívüliek építették, a formák tisztán a természet törvényeinek eredményei.
- A zsidó hagyomány: A legtöbb ősi zsidó forrás, mint a Zóhár, Ádám sírját a ciszjordániai Hebronban, a Máchpéla barlangban (Pátriárkák barlangja) tartja számon Ábrahám, Sára, Izsák és Rebeka mellett. A sírhelyet a kabbalista hagyományok a teremtéshez és az emberi lélek bölcsőjéhez kötik.
- Az iszlám hagyomány: Egyes iszlám legendák szerint Ádám a mai Szaúd-Arábiában, Mekka környékén telepedett le, míg Éva sírja (Kabur Hawwa) a szaúd-arábiai Dzsiddában található. A dzsiddai sír egy hatalmas, hosszúkás építmény, ami hozzájárulhatott ahhoz a hiedelemhez, hogy az első emberpár óriás termetű volt.
- Sri Lanka: A Srí Lanka-i Mannar-szigeten is létezik egy kijelölt zarándokhely, amelyet a helyiek Ádám és Éva sírjaként tisztelnek. Itt két egymás melletti, több mint 12 méter hosszú sírhalom található, amelyek fizikai mérete miatt a helyi folklór óriásokként emlegeti őket.
- A Keresztyén bibliai lexikon összefoglalója alapján a bibliai "óriások" (pl. nefilimek vagy refáiak) nem Ádám és Éva, hanem az özönvíz előtti kor hibrid lényei vagy későbbi kánaáni népcsoportok voltak.
- A legtöbb vallási felekezet tanítása szerint az első emberpár átlagos emberi magassággal rendelkezett. Az óriás termet mítosza inkább a korai, özönvíz előtti időkről szóló teremtéstörténetek népi félreértéseire vezethető vissza. A Gyakori kérdések fórumfelhasználói is megjegyzik, hogy a hagyományos vallási magyarázatok Ádámot és Évát nagyjából a mai átlagember magasságához (170-175 cm) hasonló méretűnek írják le.
- A bibliai történet: Az Ószövetség (Teremtés könyve) alapján a bárka a vizek visszahúzódásakor ért partot. A pontos hegycsúcsot a szöveg nem jelöli meg konkrétan.
- A Durupinar-formáció: A Törökország keleti részén, az iráni határ közelében található geológiai képződmény. Egyes expedíciók – köztük egyetemi és amerikai kutatócsoportok – mérései szerint mérete megegyezik a bibliai bárkával, és a feltárt talajminták alapján szerves maradványokat is sejtenek.
- Tudományos konszenzus: A geológusok és történészek többsége a formációt természetes képződménynek (sárlavinák nyomának) tekinti. A tárgyi bizonyítékok mindmáig hiányoznak.
- A Turista Magazin cikke az Ararát hegyről és a kutatásokról.
- A Wikipédia összefoglalója a bárkatörténetről és a tudományos hátteréről.
Egy csapásra találtak 303 új, rejtélyes Nazca-vonalat, itt ...
- Thalesz tétel, Kheopsz, Szfinx, Piri Reis admirális térkép, az Úr leszáll a Sinai hegyre
- ezen a honlapon a 10. oldalon.
____________________________________
____________________________________
A Pelanquei szarkofáglapon egyértelműen egy űrhajó belső van, műszerfallal, gombokkal, pedálokkal (meg kell nézni)
!tt egy inka figura van ábrázolva, és igen buta magyarázat az, hogy "inkák nem űrhajóztak".Ugyanis ez egy művészeti ábrázolás, amit az a látvány ihletett amit láttak egy űrhajó belsejében, -részben viszont az indiánok a saját öltözetükben ábrázolták a Csillaghajóst.
Itt a Pelanquei csillaghajós lehet, hogy egy földön kívüli ember sírja, de az is lehet, hogy egy földi embert ábrázoltak a látott csillaghajó belsejében, így ábrázolva, hogy a "halála után a mennybe ment."
Göbekli Tepe régészeti lelőhely a mai Törökország délkeleti részén. A lelőhelyen végzett feltárások során a romok kiásásakor az emberiség eddig ismert legkorábbi körtemplomait tárták föl. A régészek szénizotópos mérései alapján az építmény mintegy 12 000 éves. 2017-ben a lelőhely bizonyos részei még több mint 90%-ban feltáratlanok. A felszín alatt több, álló oszlopok alkotta kőkör is található, amelyek sok ezer évvel előzik meg Stonehenge-et.[1] A Würm-glaciális végén letelepült vadászközösség hozhatta létre. Ennek alapján megállapították, hogy a szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatok is lehettek alapjai az emberek társadalomba szerveződésének (lásd még: Anatóliai Civilizációk Múzeuma), ami esetleg meg is előzhette a növénytermesztő társadalmat (lásd: neolitikus forradalom). Idővel az itteni közösség is elkezdte a növénytermesztést és a háziállatok tenyésztését.
Egy 2017-es tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy egy feltárt, az ún. keselyűkő ábrázolásai egy üstökös maradványainak becsapódását rögzítették, amely i. e. 10 900 körül következett be, tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával járva.[2] (lásd: pleisztocén–holocén becsapódási esemény)
A Chicagói Egyetem régészei már az 1960-as években helyszíni bejárást végeztek itt, a környéket, és Göbekli Tepét nem tekintették jelentősnek, feltételezésük szerint valószínű, hogy a bizánci időkben katonai telephely lehetett. Szerintük a helyszínen talált törött mészkőtömbök pedig sírkőtöredékek lehetnek.
Klaus Schmidt, a Német Régészeti Intézet (DAI) munkatársa 1994 őszén Törökország délkeleti részét járta, feltárásra váró helyszínt keresve. Elolvasta a chicagói kutatók leírását, és úgy döntött, megnézi magának Göbekli Tepét. A hegytetőre felérve szinte pillanatok alatt pattintott kőszerszámok rengeteg szilánkjára talált. Rögtön rájött, hogy évezredekkel ezelőtt nagyon sokan tevékenykedhettek a környéken, a mészkőtömbök pedig nem a bizánci, hanem jóval régebbi kor emlékei.
1995-ben Schmidt és a Német Régészeti Intézet munkatársai a sanliurfai városi múzeum támogatásával feltárásba kezdtek Göbekli Tepében. Már centiméterekkel a talajfelszín alatt mívesen megmunkált kövekre bukkantak, álló oszlopok alkotta kőkört találtak. Schmidt és kollégái – évenkénti turnusokban érkező fiatal német és török régészek, valamint helyi munkások segédletével – egy második kőkör maradványait is feltárták, majd következett a harmadik, és még továbbiak. (A 2003-ban végzett geomágneses vizsgálatok szerint legalább húsz kőgyűrű rejtőzik egymás mellett, látszólagos összevisszaságban a föld alatt.) A kőoszlopok gigásziak, a legnagyobbak öt és fél méteresek, súlyuk 15 tonna körül van. A rajtuk levő domborművek állatokat ábrázolnak. Feltűnő, hogy más-más stílusban: vannak köztük egészen elnagyoltak, de finoman megmunkáltak is; jelentésük szimbolikus, akár a bizánci művészet alakjainál.
Göbekli Tepe ásatási helyszíne
A hegy más részéről pattintott kőszerszámok: újkőkori kések, bárdok és hajítófegyverek tömege került elő. Az építőkövet messziről, a szomszéd völgyekből kellett a helyszínre vonszolni.
Göbekli Tepe kőkörei nagyon egyszerű formatervet követnek: irdatlan oszlopok vagy álló T betűt formázó mészkőtömbök alkotják mindegyiket. Feltűnően laposra faragták a kőpilléreket. Ötödakkora, mint a szélességük. Jó karnyújtásnyira magasodnak egymástól, kurta kőfal fut körbe közöttük. Minden gyűrű közepén két-két magasabb oszlop áll sekély gödörben. Akik itt ügyködtek, még nem konyítottak az építés trükkjeihez. Mégis odavittek jó néhány irdatlan tömböt, hogy azokból szakrális jellegű építményeket hozzanak létre, valószínűleg társadalmuk hanyatlásakor – nagyjából 12 000 éve –, amik nem mellesleg jobb állapotban vannak, mint az eddig ismertté vált piramisok. Nem sok olyan tárgyat vagy építményt ismerünk, ami ennél régebbről származna.
Schmidt régész szerint a T alakú oszlopok valószínűleg stilizált emberi lények lehetnek. Faragott karjuk van, kezük ágyékkötővel fedett hasuk felé nyúl. Erre utal az is, hogy mindegyik a kör közepe felé néz, ahol talán közösségi – rituális gyűlés vagy tánc zajlott. A régészek – bár véleményt nyilvánítani még korai – úgy vélik, valamiféle vallási rituálé részei lehettek ezek az oszlopok. Faragásaik zömmel gyilkos teremtményt – mérges skorpiót, támadó vadkant, bősz oroszlánt – ábrázolnak. Az oszlopfigura őrzői vagy totemállatai lehettek ezek a fenevadak.
Egyre több és több jel sugallja, hogy Göbekli Tepe körei valami okból egy idő után elveszítették mágikus hatalmukat, vagy legalábbis a jelentőségüket. Építése után néhány évtizeddel minden oszlopkört betemettek, és új, már kisebb kört (olykor azon belül egy még kisebbet) emeltek fölé. Aztán ezeket is föltöltötték, és a közelben új kőkör építésébe kezdtek. Évszázadokon át mehetett ez így – megépítettek egy kört, használták egy ideig, majd betemették, és másikat emeltek a helyén. Göbekli Tepe építői idővel egyre hanyagabbak lettek. Az első kőkörök a legnagyobbak és technikai-művészi értelemben legkidolgozottabbak. Az idő múlásával kisebbek és egyszerűbbek lettek az oszlopok, mintha készítőiket már nem érdekelte volna igazán a minőség. Aztán i. e. 8200 táján egészen kiveszett belőlük a buzgalom, Göbekli Tepe lassan feledésbe merült.
Minden jel arra vall, hogy Göbekli Tepe kizárólag kultuszhelyként, szertartási központként működött. Aki idejött, csak a munkáját végezte, lakni nem itt lakott. A helyszínen talált több ezer csont (gazellák, vadtulkok maradványa) arról árulkodik, hogy messze innen ejtették, és szállítmányokban küldhették az építőknek. Nagyszabású vállalkozás volt maga az élelem szállítása is, amit meg kellett szervezni, le kellett bonyolítani. Azonban mindeddig nincs bizonyíték arra, hogy valamiféle közösségi hierarchiában éltek Göbekli Tepe építői. Nyoma sincs annak, hogy az itteniek közt vagyoni – tehát társadalmi, tekintélyi, hatalmi – különbségek voltak. Még arra sem utal lelet, hogy az itteniek közül egyesek jobb ételhez jutottak, mint a többiek.
Schmidt úgy véli, hogy környékbeli vadászó-gyűjtögetők zarándokoltak Göbekli Tepébe. Másfél száz kilométeres körzetből gyűltek össze időről időre a templomnál. Lehetséges, hogy ajándékkal érkeztek – fizetséget hoztak a papoknak és a kőfaragóknak. Nemcsak a templom építéséhez, hanem a zarándokok irányításához is szervezettség kellett. „Valószínűleg énekkel-dobszóval érkezett a nép, a fáklyák fényében sejtelmes táncot jártak a kőoszlopok, a faragott állatalakok.”
Göbekli Tepe régészeti feltárásának eredményei igen jelentősek azon a régészettudományban folyó vitában, amely a civilizációk kialakulási módjának, helyének megállapítására – vagyis a neolitikus forradalomra – vonatkoznak.
Gordon Childe szerint a földművelés volt mindenek kezdete; ez a nagy horderejű újítás tette lehetővé, hogy az ember új úton haladjon, hatalmat szerezzen a természet felett. Keleten a Tigris és az Eufrátesz találkozásánál végződött a Termékeny félhold. Ezen a vidéken alakult ki az i. e. IV évezred táján a Sumer Birodalom. Childe idejében még az volt az általános nézet, hogy a sumerok kultúrájától számíthatjuk civilizációnk felemelkedését.
Samuel Noah Kramer régész[4] az 1950-es években még írta a könyvét, amikor új felfedezés kérdőjelezte meg az elméletet: a Termékeny Félhold nyugati részén, a hajdani Levantéban[5] 13 ezer éves települések maradványaira bukkantak a régészek, az első lelőhelyről elnevezett Natúf-kultúra falvaira. Ezek a jégkorszak enyhülésével alakultak ki, miután a vidék éghajlata enyhe lett és csapadékosra változott. A Natúfi kultúra azt sugallja, hogy a hordák először letelepedtek, és csak később, a környezeti változások hatására kezdtek a föld művelésébe. Ez az elgondolás egészen az 1990-es évekig tartotta magát. Az elmélet amúgy is időszerű volt, mert a közvélemény akkoriban kezdte felfogni, milyen nagy veszély a globális felmelegedés. A Natúfi-kultúra felfedezése ingatta meg először a neolit forradalom koncepcióját. Childe még azt hangoztatta, hogy a földművelés mint új fejlemény hozta létre a falvakat, indította el útján civilizációnkat. Viszont a natúfiak, miközben állandó, olykor több száz fős településeken éltek, még nem művelték meg a földet! Vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot folytattak.[6]
Schmidt fordított forgatókönyve szerint valójában a Göbekli Tepét építők és üzemeltetők, valamint a sereglő nép élelmezésére kezdtek vadon termő gabonaféléket termeszteni, majd háziasítani a környékbeliek.[7] A mai alakor-búza legközelebbi ismert őse a „Karaca dag” lankáin terem; ez a hegy alig 100 kilométerre található Göbekli Tepétől. Eszerint a Childe elméletében mindenek elé helyezett földművelés talán egy még előbbrevaló késztetésből: a lélek mélyén gyökerező áhítatból született. A csoda iránti vágy vezette el az embert a hitét igazoló gigantikus kőépítményekhez.
Vannak, akik vitatják Schmidt feltevését. Az, hogy házak maradványai nem kerültek elő a helyszínen, még nem bizonyítja, hogy senki nem élt Göbekli Tepe területén. A Termékeny félholdat mint civilizációnk bölcsőjét kutató régészek egyre gyanakvóbbak, ha mindent átfogó, mindent megmagyarázó teória bukkan fel. Inkább úgy vélik, hogy a korszak különféle helyszínein más-más sorrendben rakosgatták egymásra a kultúra építőköveit, és az igazán jó kombinációk aztán időállónak bizonyultak, mások nem (pl. Dzsejtun). Az egyik tájon a földművelés lehetett az első építőkő, a másikon a művészet és a vallás, máshol a gyarapodó népesség, vagy a társadalmi szervezettség és hierarchia szolgálhatott alapként. „Talán nincs is egyetlen út a kultúra felé; minden közösség más-más ösvényen érkezett, és az idők során végül mindenütt ugyanoda jutott.
Az építmények északi tájolása – ahogyan Çatalhöyük halottaié is – fölveti azt, hogy a csillagászat és az égi jelenségek megfigyelése talán fontos szerepet játszott a közösség műveltségében. Kézenfekvő feltételezésnek látszik, hogy a körtemplomok szoros kapcsolatban álltak az égbolt megfigyelésével.
Továbbiakat keresd a Wikipédián és a keresőben!
A könnyebb átláthatóság kedvéért a régészeti ismertetőket a 35. oldaltól, a vallástörténeti oldalak után folytatom...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 120
Tegnapi: 59
Heti: 618
Havi: 179
Össz.: 27 378
Látogatottság növelés
A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban - © 2008 - 2026 - magia-kod.hupont.hu