A későbbiekben is: lásd a XIX. század végén, a Vörös
Kereszt szabadkőműves alapítású szervezet!), másfelől
azonban sok hitvány ember lett a szabadkőművesek vezetője.
Belső áskálódás és külvilág felé működő, a társadalmi rend
elleni aknamunka egyaránt jellemezte a szervezeteket. A forradalom
előtti Franciaországban uralkodó zűrzavar az első
keresztény századok gnosztikus zűrzavarához volt hasonló
az ideológiák tekintetében. Az embernek a bűnből a boldogsághoz
történő felemelkedésének ősi eszményét hangoztatták
a szabadkőművesek, köztük is különösen a martinisták.
Beavatásaik a pogány korra emlékeztettek. A jelöltek próbáit
görög és egyiptomi elődök ihlették.
(Emlékezz Platónra!)
A szabadkőműveseknek – akárcsak az eleuszi beavatottaknak
– meg kellett újhodniuk, hogy magasabb birodalmakba
jussanak, s így tegyenek szert a tudásra, a kinyilatkoztatásra
és a titkos bölcsességre.
Mint számos, a témával foglalkozó irodalom mondja:
„A szabadkőműves beavatások többet jelentettek, mint a
múltból kiválasztott ősi rituálék. A megújulásra való törekvésnek
egy hanyatló társadalomban és korszakban jelentősége
volt. A bölcsesség megszerzése a köz üdvére, a jobb idők
reménye, a bizalom az emberiségben, a kötelékek megújítása
az Örökkévalóval; mindez valódi etikai értékeket is hordozott.”
Ámde a középkori keresztény lovagi eszményhez képest,
mely az „angyali” oldalt képviselte, ez az eszmevilág
az okkultizmussal keveredve az „ördögi” oldalt képviselte.
Gnosztikus szellemisége a kereszténység elleni ideológiákat
szolgálta, melyek sok későbbi, XIX. és XX. századi páholy esetén
már átment ateizmusba, nihilizmusba, bűnözésbe és a
kábítószerek világába. A XVIII. század szabadkőműveseinek
többsége azonban még, minthogy „az idő még nem érett meg
a tudomány segítségével végrehajtott valódi és teljes megújhodásra”,
a segítséget azért a hittől várta. Ekkor még majdnem
minden testvér vallásos volt. „Ámde a hivatalos vallás
538
nem elégítette ki vágyaikat, ezért olyan csodákkal toldották
meg, amelyeket megtagadtak tőlük azokban az időkben, amikor
az Egyházat megtisztították a keleti túlzásoktól.” A tisztító
folyamat túl radikális volt. A testvérek szerint félrelökték
az értékes bölcsességet, s ezt helyre kellett állítani.
Nem ok nélkül nevezték az egyik páholyt Nagy
Keletnek.
A tudománnyal szembeni bizalmatlanság a svéd bölcs,
Emanuel Swedenborg (1688–1772) esetében világos volt. Ő
a lelke a kor minden titkostársaságának. Swedenborg a görög,
a latin, a keleti nyelvek és több európai nyelv tanulmányozásának
szentelte életét. De foglalkozott fémkohászattal,
anatómiával, metafizikával, geológiával is. A tudós mintaképe
volt: módszeres, józan és szkeptikus. Ám hirtelen látomások
törtek rá, utazásokat tett a csodálatos túlvilágon,
apokaliptikus kinyilatkoztatásokat hallott. A tudósból látnok
lett, mégpedig, mint azt Kant állítja, igazi látnok lett. A távolbalátó
Swedenborg a nagy stockholmi tűzvészt háromszáz
mérföldről látta. Egyháza az Új Jeruzsálem, ma a XXI. században
is több százezer tagot számlál. Ám hatása még mes�-
szebb ért, mint ez a szekta. Pasqually, Saint-Martin, Parnety
és Cagliostro Swdenborgtól kölcsönözte eszméit.
Az utóbbi ideológusok közül:
Antoine Joseph Parnety (1716–1801) főleg a nemeseket
és a hercegeket gyűjtötte maga köré. Ő is, mint néhány más
mágus is, látván az „egyenlőség” jelszavával történő visszaélést,
megszabadult a tömegek figyelmének felkeltését célzó
eszméktől. Ő Swedenborg csodálója volt, korábban bencés
szerzetes és porosz királyi könyvtáros, aki a „mester” latin
nyelvű műveit franciára fordította. Parnety Bougainville társaságában
végig utazta a világot. Az emberekről és országokról
szerzett ismeretei arra a következtetésre vezették, hogy
a Bölcsek Kövének segítségével az emberiséget egyesíteni
kell. Plutarkhosz hatására könyvet írt az egyiptomi és görög
539
mítoszokról, rámutatva benne, hogy mindezeket az allegóriákat
a hermetikus folyamatban egyetlen mágikus maggá lehet
sűríteni, vagyis a Nagy Arkánumba.
Martines Pasqually, ugyancsak rózsakeresztes, 1754-ben
alapította meg a Választott Cohen új szabadkőműves szertartásrendjét.
Legfontosabb eszméit szintén Swedenborgtól
kölcsönözte. Az ember teremtése, engedetlensége és bukása,
büntetése és gondolati szenvedései; ezek alkotják Pasqually
beavatási rituáléinak magját. Az embernek vissza kell állítania
„kezdeti méltóságát, és miután az elmélkedés ösvényén
megközelítette teremtőjét, megeleveníti őt az isteni lehelet.
Megismeri a természet titkait, az alkímiát, a kabbalát
és a jövőbelátást.”
Louis Claude de Saint-Martin (1743–1803), az előbb ismertetett
Pasqually swedenbogiánus barátja, az előbbi tanait
módosította. Miután pedig Pasqually visszavonult a San
Domingobeli Port-au-Prince-be, módosított újabb tanát egész
Európában elterjesztette. Követői a martinisták, akiknek
még a cári Oroszországban is voltak követőik, különösen
a Galicin herceg vezette nemesség körében. A martinisták
nagy vonzerejét azok a mágikus rítusok jelentették, melyek
a XX. századi spiritualisták rítusaira emlékeztetnek. A halottakat
megidézték, a hallucinációkat pedig mágikus körök,
illatos gyógynövények, gyönyörű fekete selyemköntösök és
gyémántokkal díszített rangjelzések ösztönözték. A megvilágosodottak
isteni hatalmakkal érintkeztek, akiktől azután
tanácsokat kértek arra vonatkozóan, hogyan pártolják
humanitárius eszményeiket.
Ezen mágusok között a türelem legfőbb támogatója a szerény
zürichi lelkipásztor, JohannKaspar Lavater (1741–1801)
volt. Ő egy híres könyvet írt a fiziognómiáról, és saját nézetei
szerint „akik nem találnak békét egyházukban, azok a jó
anyához, a katolikus egyházhoz” térjenek vissza! Ő nagy éleslátással
figyelte meg embertársait, mert a fiziognómia tudománya
az emberi vonásokat olyan jelekként és jegyekként tanulmányozta,
mint amelyeket a természet alakított ki, hogy
540
feltárja az ember lelkét. Az ő figyelme hatásosabbnak bizonyult,
mint varázslótársainak temperamentuma. Mirabeau
márki írja: „Láttam leveleket, melyeket Lavater uralkodóknak
küldött… Láttam fejedelmeket, akik a legnagyobb tisztelet
kifejezéseivel válaszoltak neki. Engedelmeskedtek és
adófizetőivé lettek.” – Lavater 1780-ban Strassbourgba utazott,
abban a reményben, hogy majd a nagy Cagliostro gróftól
további bölcsességre tesz szert.
(Cagliostro gróf, igazi nevén Giuseppe Balsamo: csaló alkimista
és mágus, aki magát előkelő származásúnak hirdette és nem csinált
nagy titkot természetfeletti képességeiből és nagy tudásából,
kalandos keleti utazásaiból és felettébb nemes családfájából.)
A szélhámos azonban megtagadta, hogy találkozzék vele.
Leveleket váltottak. Lavater kérdésére: „– Az ön tudása pontosan
miben rejlik?” – Cagliostro válasza: „In verbis, herbis
et lapidus” (szavakban, füvekben és kövekben). Ezzel ásványokból
és növényekből készített kotyvalékaira célzott, melyekkel
köztudottan csodálatos gyógyításokat hajtott végre, szavai
szuggesztív erejével.
(Nem dicsekedett azonban londoni szélhámosságaival, valamint
azzal sem, miért tiltották ki Oroszországból. Goethe „Utazás
Itáliában” című művében írt Cagliostroról: „…a köz szemében magas
születésű arisztokratának adta ki magát, de barátai előtt szerette
alacsony származását hangoztatni.”)
Sok barátja és követője a mester botrányait és hazugságait
hóbortként fogadta el, amellyel szembe kell állítani bölcsességét,
jótékonyságát és valódi emberfeletti képességeit, mint
látnok, gyógyító és hermetikus. (Strassbourgban történt, hogy
Cagliostro alkímiai úton előállított egy gyémántot, melyet Louis
de Rohan bíborosnak ajánlott fel. A Prelátus ékszerésze 25 000
frankra becsülte a követ. – Cagliostro egy nap megidézett egy halott
hölgyet, akinek emlékét a bíboros féltőn ápolta. – Ezért határtalan
volt a bíboros ragaszkodása a mágushoz. Tanulmányában megjelentette
Cagliostro mellképét is, a következő felirattal: „Az isteni
Cagliostrónak”. A sors iróniája volt azonban, hogy a bíborosnak
a szélhámoshoz fűződő barátsága úgy szakadt félbe, hogy ahhoz
541
valójában Balsamónak nem sok köze volt. A botrány egy nyaklánc
miatt tört ki, melyet la Motte grófné szerzett Louis de Rohan bíborosnak,
aki azt fel akarta ajánlani a francia királynénak. Azonban
la Motte grófné elrejtette a bíboros nyakláncra félretett pénzét és
a nyakláncot is. Amikor a bírák faggatták, belekeverte az ügybe
Cagliostrot is. A mágus csillaga így leáldozott.)
Cagliostro alapította az Egyiptomi-páholyt. Szava ereje
számos követőt vonzott és szabadkőművesek egész csoportjai
hagytak fel korábbi szertartásaikkal, hogy azokat a rítusokat
kövessék, melyeket a „Nagy Kopt” – így nevezte magát
Cagliostro – agyalt ki. Bármilyen testvért befogadtak,
egyedül a lélek halhatatlanságában való hit volt a követelmény.
A szeánszok során mágikus ceremóniákat hajtottak
végre azzal a szándékkal, hogy érintkezésbe lépjenek a hét
„tiszta szellemmel” (Emlékezzünk: hét angyal! Hétágú gyertyatartó!)
– A „Galambnak” nevezett ártatlan leányt egy asztalhoz
vezették, ahol két fáklya között üvegpalack állt. A lánynak a
palackba kellett bámulnia, amelyben távol lévő személyek, eljövendő
események vagy angyalok jelentek meg; vagy egy függöny
mögé vezették, ahol misztikus egyesülést élt át egy angyallal.
Hasonló rítusokat végeztek az Ízisz-páholyban, melynek
tagjai nők voltak. Nagymesterük Lorenza Feliciani, Cagliostro
felesége volt. Ezekre a szeánszokra férfiakat is bebocsátottak,
és a legelőkelőbb párizsi nemességnek szokásává vált, hogy
ott gyűljön össze. (Íme, ez volt a „felvilágosodás” kora!)
Cagliostro a népre még nagyobb hatást gyakorolt: amikor
kiengedték a Bastille-ból, ahová ezúttal hamis gyanú alapján
zárták be, tízezer párizsi vitte végig diadalmenetben az utcákon,
és másnap a Boulevard Saint-Antoine, ahol lakott, a
Cagliostrot éltető tömeggel volt tele. A hivatalos szervek, lázadástól
tartva, megparancsolták a látnoknak, hogy nyolc
napon belül hagyja el Párizst. Amikor a rendelet köztudottá
lett, ismét tömeg gyűlt a háza köré. A balkonról Cagliostro
e szavakkal nyugtatta őket: „Eljön a perc, midőn halljátok
majd hangomat.”
542
Bár nem volt szabadkőműves páholyalapító, de tevékenysége
miatt a témához sorolható a titokzatos Saint-Germain
gróf, akinek születési és halálozási időpontja ismeretlen. Nagy
Frigyes porosz király barátsággal viseltetett iránta, a gróf állítása
szerint már kétezer éve élt; állítása szerint beszélgetett
annak idején Sába királynőjével és ott volt a Kánai menyegzőn
is, ahol találkozott Jézussal. Ismerte a babiloni udvar pletykáit
is. Hátborzongatóan ismerte az európai történelmet.
Különböző IV. Henrik és I. Ferenc francia királyok alatt történt
eseményeket említett. Családi titkokat súgott egy meghökkent
hölgy fülébe, igaz dolgokat – mondta a hölgy –, melyeket
a gróf a maignanói csatamezőn hallott egyik ősétől.
Saint-Germain gróf valójában nemzetközi ügynök volt, a
fejedelmi udvarok szándékosan tartották fenn misztifikált
személyiségét, különösképpen a francia és a porosz udvar.
Hollandia kormányán keresztül próbált meg béketárgyalásokat
Angliával, mint közvetítő. Nagy Frigyes szolgálatában
állt, de a francia királynak is dolgozott. Gyakorta utazott keletre,
de ezek az utazások nem terjedtek messzebb Berlinnél,
ahol Frigyes várta a jelentéseket; vagy Bécsnél, a rózsakeresztes
főhadiszállásnál, ahol parancsokat kapott a testvériségtől.
A bécsi központú rózsakeresztesek legkiemelkedőbb csoportjai
konzervatívok voltak; Johann Valentine Andreae politikai
ideálját kergették, monarchiát és hegemóniát Európa
és pápa felett. Ez a program tetszett Frigyesnek is, aki meg
akarta gyengíteni Franciaországot, azonban a francia monarchiának
az elpusztítása sem Frigyesnek, sem a rózsakeresztes
testvéreknek nem volt célja. Közös ajánlatuk XIV. Lajos
számára a francia monarchia megőrzése volt, aminek fejében
viszont ellenszolgálatot követeltek.
Franciaország helyzete a későbbiekben, XV. Lajos idején
is súlyos volt. Elődjének, az idős XIV. Lajosnak a politikáját,
mely Poroszország meggyengítésére irányult, Choiseul
herceg, XV. Lajos külügyminisztere tehetségesen folytatta.
Lajos azonban szeretett maga is foglalkozni az ügyekkel,
miniszterei tanácsát nem kérve ki. Ezért Saint-Germainnel
543
titokban folytatott tárgyalásokat. A halhatatlan gróf „csodatévő
transzmutációival” felkeltette Lajos király érdeklődését,
és ők ketten gyakran találkoztak Lajos alkímiai laboratóriumában.
Choiseul herceg azonban nem bízott ura
hermetikus tanulmányaiban, és gyanakodni kezdett Saint-
Germainre. A herceg titkos vizsgálat során felfedte, hogy a
gróf sohasem kapott pénzt külföldről. Nagy összegekhez jutott
azonban egy franciaországi forrásból, talán a német követségtől
vagy a szabadkőművesek kincstárából.
Saint-Germain felforgató tevékenysége akkor lepleződött
le, mikor hirtelen megjelent Hollandiában, melynek
kormányán keresztül megpróbált béketárgyalásokat kezdeményezni
Angliával, Franciaország nevében, holott erről
Choiseul herceg, külügyminiszter semmit sem tudott, de a
hollandiai francia nagykövet, d’Affry sem. Úgyhogy a jelek
szerint a gróf magán ötlete volt a béketárgyalás. D’Affry ezt
elpanaszolta Casanovának (igazi nevén: Giovanni Giacomo, más
néven Chevalier de Seingalt, 1725–1798, híres olasz kalandor),
és elküldte őt a grófhoz, aki azonban ahelyett, hogy a lovag
látogatását komolyan vette volna, megjátszotta a bolondot.
Casanova azon kérdésére, hogy mit csinál Hollandiában, azt
válaszolta, hogy egy Franciaországnak nyújtandó kölcsönről
tárgyal. A lovag vacsorameghívását is ravaszul elutasította,
azzal az indokkal, hogy ő csak pirulákat, kenyeret, darát és
hasonlókat fogyaszt.
Choiseul herceg átlátott a szitán, miután Casanova tájékoztatta,
mit mondott neki a gróf. Ezért Franciaország nevében
követelte Hollandiától, hogy tartóztassa le Saint-Germaint,
azonban ezt megtagadta Hollandia. Úgy néz ki a dolog, mintha
mégis XV. Lajos személyes és titkos megbízásából járt volna
el ez esetben a gróf. Ám hivatalosan a király sorsára hagyta
ügynökét, de később megparancsolta Saint-Germainnek,
hogy számoljon be terveiről a külügyminiszternek. Azonban
a herceg tájékozottabb volt, mint királya. Tudott arról, hogy
Anglia támogatja Poroszországot, ezért ő elutasította a terveket.
Elbocsátotta ezután a külügyminiszter a grófot, de Lajos
544
megtartotta kémnek. Ebben a minőségben utazott a gróf
Németországba és Oroszországba. Felfigyelhetünk azonban
arra, hogy Saint-Germain Oroszországba érkezése után rövid
idővel a cár megváltoztatta franciabarát politikáját.
Állítólag, mielőtt még elment volna Oroszországba,
XV. Lajos Saint-Germaint egy olyan bűnügy részleteiről faggatta,
melyek a gróf előtt ismeretesek voltak. Ő felajánlotta,
hogy feltárja a tényeket, de egy feltétellel: „Uram – mondta –,
légy rózsakeresztes, és én elmondom neked.” Ha Lajos ezt elfogadja,
talán megmenthette volna dinasztiáját.
De forgott az idő kereke. A „halhatatlan gróf” megöregedett.
Egyszer még járt Franciaországban a Rózsakereszt titokzatos
követe, mikor XVI. Lajos lépett a trónra. Az új uralkodót
kétségbeesetten, de sikertelenül igyekezett megnyerni
a rózsakeresztes ügynek. Azért küldetett, hogy a trónt és a
királyi családot megmentse. Egy utolsó erőfeszítéssel még
megpróbálta meggyőzni Marie Antoinette-et, de nem sikerült.
Szomorúan búcsúzott a királynétól. Tudta, hogy a hos�-
szadalmas bizonygatást az ellenséges ügynök tevékenységekért
értelmezik. A rendőrminiszter már a nyomában volt, ha
marad, börtön vár rá. Minden határt őriztek, de sikerült átszöknie
Németországba. Ott Hessen-Cassel tartománygrófjánál,
egy buzgó alkimistánál vendégeskedve, a tartománygróf
távollétében, két szobalány karjai közt, nyolcvan évesen érte
a halál. Ezután az események ismeretesek. A fiatal francia királyné
elleni alantas rágalmazási hadjárat, majd a guillotin.
A dicső forradalom.
A francia királyi család kivégzésének évében a monarchiaellenes
Cagliostrot Rómában letartóztatták, és az inkvizíció
börtönébe zárták. Röviddel letartóztatása előtt levelet írt a
francia Nemzetgyűlésnek, és könyörgött, hogy engedjék be
Franciaországba őt, aki „annyira szívén viselte az emberek
szabadságát”. Kérése megválaszolatlan maradt. Rómában
fogták el, miután minden itáliai állam száműzte területéről.
Az inkvizíciónak csak várni kellett a prédára. – Cagliostro,
aki számtalan páholyt alapított, melyek az ő előírásait és
545
rítusait követték, és mint mondta védelmében: – „Egymillió
európai hisz az egyiptomi szertartásban, melyet én alapítottam.”
– Teljesen egyedül maradt. Utolsó erőfeszítése, hogy
az inkvizíciótól meneküljön, az volt, hogy írt egy tervezetet,
melyben minden egyiptomi páholyt arra kért, küldjön követeket
Rómába. Utasította őket, abban az esetben, ha letartóztatják,
szöktessék meg. Ha pedig szükséges, gyújtsák fel
a Castellót vagy bármely más börtönt, ahol fogva tarthatják.
A papírokat két hitvány emberére bízta, akik pedig a papírokat
átadták az inkvizítoroknak.

Oldal: 13.Vörös Kereszt, Cagliostro gróf,Saint- Germain gróf
A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban - © 2008 - 2026 - magia-kod.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat