A szabadkőművesség, mint sokan tartják, valójában a

VIII. vagy a IX. századból ered, de Andreae (1586–1654), lutheránus
lelkipásztor révén kapott új lendületet.
Azonban a kumráni tekercsek (1947-es leletek) olvasása során
is olyan kép tárul elénk, mely esetleg kapcsolatba hozható
485
a szabadkőművesség alapjaival. A kumráni szekta hitének
egyik vezérmotívuma volt a rövidesen bekövetkező apokalipszis,
melynek során Isten Ítéletnapját csak ők fogják túlélni.
(Lásd még a XX. század Jehova tanúit is!) Negyven évig
tartó háborút jósoltak a Fény Fiai (a hithű kevesek) és a Sötétség
Fiai (mindenki más, zsidók és nem zsidók egyaránt) között,
mellyel egyidőben égi háború is zajlik majd az angyali és démoni
erők között. Isten segítségével győznek az igazak. A tekercsek
némelyike olyan Messiást jövendöl, aki elhozza az Új
Hajnalt. (Lásd: szabadkőműves „Új Hajnal Rend”!) Más írások
még két-három Messiást is emlegetnek. Végül eljött Izraelbe
az igazi Messiás. A leletek alapján az itt élt esszénus szekta így
részben összefüggésbe hozható egyesek szerint Jézussal és a
keresztény egyház alapításával. Másrészt viszont, ha a témánkban
szereplő szabadkőművesség eredetét és későbbi történetét
vizsgáljuk, szemünkbe villan majd egy esetleges összefüggés
is. A későbbiekben ezt észreveszi majd könyvünk olvasója is!
Az itáliai illuminátusok, vagyis Gallilei testvérisége az
1630-as években kezdett terjedni. Ezidőtől az európai tudósok
titkos zarándokutakat tettek Rómába, hogy csatlakozhassanak
az Illuminátusokhoz és belenézhessenek Gallilei távcsövébe
és megvitathassák vele tudományos elgondolásait.
Gallileinek vissza kellett vonnia tanait az inkvizíció előtt,
ezért az Illuminátusok titkos társaságként voltak kénytelenek
működni. Később, 1668-ban az inkvizíció a kereszt bélyegét
sütötte rá négy Illuminátus tudósra. Ez volt a „la purga”,
hogy megtisztítsák őket bűneiktől.
A megbélyegzés után pedig meggyilkolták és kidobták őket
a római közterekre, hogy elrettentő példát adjanak azoknak,
akik csatlakoznak az Illuminátusokhoz.
Ezután, bár nem francia, hanem angol földön (de a két
országot egységes kultúrkörnek kell tekinteni) 1645-ben
néhány angol rózsakeresztes azzal a céllal találkozott, hogy
egyesíti erőit, s közöttük volt Wiiliam Lilly, a híres asztrológus,
Elias Ashmole, a történész és alkimista, John Parson,
Robert Moray és mások.
486
Társaságuk titkos jellegét azzal szentesítették,
hogy e bűnös kor általános türelmetlensége másképp
nem viselné el őket, mégis ennek ellenére is módot kell
találniuk arra, hogy új tagokat nyerjenek meg. Erre a
megoldást Elias Ashmole találta meg. Mivel a szokásjog
minden londonit arra kötelezett, hogy valamilyen
céhnek a tagja legyen, ezért Ashmole kőművesként jegyeztette
be magát. A többiek is követték a példáját,
és a kőművesség jegyében most már szabadon találkozhattak
a céh gyűléstermében. Ashmole követőinek
ezen csoportjából alakult ki a szabadkőművesek szertartásrendje,
mely a középkori építőcéhek szertartásrendjét
követte.
Ne feledjük! Ez az angol polgári forradalom ideje is, mely
1640–1649 között tombolt Angliában a feudális rendszer
megdöntéséért, a kapitalista rendszer létrejöttéért. Vallási
eszmék zászlaja alatt folyt, mint a puritanizmus harca a hatalmon
lévő anglikánizmus ellen. A puritánok közt a burzsoázia
és az újnemesség alkotta a presbiteriánusokat, a középrétegek
az independenseket, a forradalmi kispolgárság pedig
a levellereket. A forradalom I. Károly király és a parlament
összecsapásával kezdődött. Ekkor már a parlamenti többség
antifeudális volt, és főleg a városi polgárokra és a szabad
parasztokra = yeoman-ekre támaszkodott. A király mögött
a feudális érdekeket védő arisztokrácia, a püspökök és a parasztság
egyes csoportjai álltak. Eleinte a király gyakorlott
hadserege volt fölényben, amíg Cromwell személyében az ellenfél
is kitűnő katonai szervezőt és vezért talált magának.
Miután ő került a forradalmi erők élére, legyőzte a királyi sereget
és I. Károly királyt is foglyul ejtette. Cromwell ezután
leverte a levellerek demokratikus mozgalmát is. Amikor a király
szökésével újraindult a polgárháború, Cromwell és híveinek
hadserege döntő győzelmet aratott.
A királyt 1649-ben kivégezték, s megteremtették a köztársaságot.
Ezt nevezték Commonwealth-nek. A győztes a harcok
487
végén a burzsoázia lett, amely egyaránt végzett az arisztokráciával
és a levellerekkel, valamint a szegényparasztságot
képviselő diggerekkel. Cromwell ezután leigázta Írországot,
megtörte a hollandok tengeri hatalmát, s 1653-ban katonai
diktatúrát hozott létre, protektorátust, mely protektorátus
hatalma kiterjedt Angliára, Skóciára és Írországra. Cromwell
viselte a Lordprotektor címet. 1658. évi halála után végül a
Stuart királyi házat restaurálták és létrejött az alkotmányos
monarchia, kétkamarás országgyűléssel. (Lordok Háza és
Képviselő Ház) Mint egy író mondta, az ősi nemesi családok
közül sokat kiirtottak, a plebejus vérű forradalmárok fiai lordok
lettek, unokái pedig már széplelkű költők.
A rózsakeresztesek játéka – akár az ősi beavatási rituálék
– komoly dolog volt. Indítéka valódi mágia, nem
pedig, színlelés. A mágia jelképezte az ember hatalmát az
anyagi világ fölött, azt a hitet, melyben a gondolat és a cselekvés
segítségével olyan birodalmakba juthatott, ahol minden
ember, testvér. (Gondoljunk Schiller 1785-ben született versére,
mely Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniájának V. tételére
ültetve, Örömóda néven lett az Európai Unió himnusza is!
„Tündökölj a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön!
Egyesíted szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen miden ember,
Ott hol lengnek szárnyaid.”
A „Római Szent Birodalom”, nagyszerű, de szertefoszlott
régi eszméjének a XX–XXI. századi, már a szabadkőművesség
átszövődéseivel átitatódott „modern” megvalósítása az
Európai Unió. Nem hiába lett himnusza egy szabadkőműves
488
vers megzenésítése, és nem hiába lett zászlaja a kört alkotó
12 csillag, mely valójában nem az alapító országokat jelenti,
hanem a festészetben a korábban Szűz Máriát ábrázoló képeken,
az őt körülvevő 12 csillag szimbólumát vették át a zászló
tervezői. A 12 csillag a festmények ikonográfiájában a 12 apostolt,
s egyúttal a 12 zsidó törzset jelentik. Ezért is nem változott
meg a csillagok száma, mikor új tagokkal bővült az Unió.
Mondhatnánk, hogy a régi szerzetesi és lovagi eszmék
új iránya a szabadkőművesség, de ha hasonlít is, ez
már a kereszténység tanításaitól eltérő, szellemiségétől
idegen irányokba, a mágia és okkultizmus világába
vezet, de legalább is a határmesgyéjére, áthatva a középkori
zsidó mágia és okkultizmus, a kabbala, a Szefira
Jecira hatásaival, mely Itáliából, Dél-Franciaországból
és Németalföldről terjedt.
Minden testvériség megegyezett az ember méltóságában,
határtalan erejében, jogaiban, abban a kötelességben, hogy
minden embert egyesítsen a „Megszentelt Szellem” eszméje.
Ám mielőtt az emberiség elérhette volna az egyetemes
szövetséget, a rózsakeresztesek nem a fennkölt
szellemi síkon találkoztak embertársaikkal, hanem a
közös emberi lélek titokzatos csarnokában. Valentine
Andreae (1586–1654) ezt királyi palotának nevezi, a mágus
Saint-Martin (1743–1803) úgy írja le, mint templomot,
melybe egy nap a béke és a szellem emberei majd belépnek.
A társaságok célja, hogy ledöntsék a nemzeteket elválasztó
korlátokat, mely természetesen sértette mindig is a nemzeti
érzelmeket. És mindig is sérteni fogja.
Egy Párizsban, 1670-ben megjelent regény láthatóan ezt
a meggyőződést szólaltatja meg. Címe: „Gabalis gróf, avagy
a kabbalisták és a rózsakeresztesek furcsa titkai.” Szerzője,
Montfaucon de Villars az első fejezetben ezt mondja: „Mivel,
a józan ész mindig azt a gyanút ültette belém, hogy egy csomó
489
üresség van abban, amit titkos tudománynak neveznek, sohasem
merészkedtem arra, hogy az ilyen könyvekbe belelapozzak.
És mégis, nem találván ésszerűnek, hogy a miért ismerete
nélkül kifogást emeljek, arra az elhatározásra jutottam,
hogy megjátszom e tudományok nagy rajongóját. Ezért úgy
döntöttem, hogy ismeretséget kötök ezekkel a bölcsekkel, akik
többnyire nagyon műveltek, a talár és a kard mesterei, olyan
emberek, akiktől megtudhatok valamit erről a társaságról.”
A füzetet azért írták ugyan, hogy mulattassa a párizsiakat,
mégis kiderül belőle, hogy Villars idejében még voltak
Paracelsusnak követői, akik életben tartották az elemi szellemek,
a kabbalisztikus jelek, a talizmánok régi elméleteit és
a XVI. századi mágusok egész apparátusát. Megtudjuk a regényből,
hogy e titkos társaságoknak volt egy szellemi vezérük,
bizonyos Gabalis-nak nevezett német gróf, aki azzal a határozott
szándékkal érkezett Franciaországba, hogy Villarst
beavassa. Szatirikus jellege ellenére, a Gabalis gróf érdeklődést
váltott ki az okkultizmus iránt, oly annyira, hogy némelyek
azt hitték, hogy Villars szándéka éppen a paracelsusi
mágia fellendítését mintsem elpusztítását szolgálta. Néhány
évvel azonban a könyv megjelenése után a rózsakeresztesek
meggyilkolták a szerzőt, állítólag azért, hogy megtorolják indiszkrécióját
és gúnyolódását.

Oldal: 7.De Andreae lutheranus lelkész, kumrani tekercsek,angol polgári forradalom
A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban - © 2008 - 2026 - magia-kod.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat