A bécsi rózsakeresztesek, mint már említettük, valójában

konzervatívok voltak, a német egységet megvalósító törekvéseket
tűztek ki célként maguk előtt. Így nem csoda, hogy a
legelőkelőbb és legaktívabb politikai szerepet vivő magyar főúri
családok egyes tagjai is rózsakeresztesek lettek, és Mária
Terézia magyar nemesi testőrségében képviselt számos előkelő
család egyes tagjai is vonzáskörébe kerültek.
(Esterházy, Pálffy is volt köztük, az Apponyi családban
is hagyománnyá válhatott a tagság, mert az 1861 körül élt
Kenneth Mackenzie azt állította, hogy egy magyartól, bizonyos
Apponyi gróftól nyerte beavatását a rózsakeresztes misztériumokba.
Valószínűleg, mint mondják, az előbb említett
Mackenzie a szerzője annak a titkosírással írt kéziratnak,
melynek publikálása a modern mágia legjelentősebb mozgalmának,
az Arany Hajnal Rendnek a megalakulásához vezetett.)
Mackenzie is valójában Eliphas Lévi, egy kiugrott francia
pap, a Szent Sulpice székesegyház egykori diakónusa – igazi
nevén: Alphonse Louis Constant, 1810–1875 – az új mágia
nagymesterének hatása alá került és munkáját az ő útmutatása
alapján írta meg.) A kézirat rózsakeresztes beavatásokat
mutat be, melyek formái a XVIII. századi német szabadkőműves
hagyományokhoz nyúlnak vissza. A kézirat, mint állítják,
dr. Woodward, a Societa Rosicruciana in Anglia vezetőjének
kezébe került, aki továbbadta azt S. T. Mathersnek,
aki a British Museumban folytatott kutatásai után lefektette
546
az új okkultista rend alapelveit. Az Arany Hajnal Rend elméleti
bázisa Lévi filozófiája volt, melynek három doktrinájához
egy negyediket is hozzá toldottak, a mágikus képzeletről szólót.
Ezt kellett segítenie az akaratnak. A jelöltnek el kellett
érnie az Adeptus Minor fokozatot, hogy gyakorlati mágiát
űzhessen. A beavatási szertartásban eljátszották a jelölt halálát
és feltámadását. Az ehhez használt díszlet-rekvizitumok
a négy őselemre emlékeztettek: a Vizes kupa, a Levegő tőr,
a Föld korong s a Tűz vessző. Ezen kívül még a Mars energiáit
felidéző kard, a varázslathoz szükséges Lótuszvessző kellett
és a jelöltnek mellén kellett viselnie egy rózsakeresztet.
A lótuszvesszőt tizennégy színnel díszítették az anyagra, a
szellemre és a 12 zodiákus jegyre utalva. A rózsakereszt pedig,
ez esetben 22 szirmot viselt virágjában, melyek megfelelnek
a tarokklapoknak és a héber ábécé betűinek. Az Arany
Hajnal Rendjének praxisát a XX. században Aleister Crowley
(1875–1947) fejlesztette tovább. A XX. század dekadens művészvilágából
is sokakat elnyelt a rend!
Mária Terézia királynő férje, Lotharingiai Ferenc (I. Ferenc
német-római császár) is lelkes alkimista volt. Az államügyek
nem igen érdekelték, minden idejét laboratóriumában töltötte.
Helyette felesége, a császárné kormányzott, a „sokak
által szeretett” magyar királynő.
(Mint azt Jókai Mór mondta.)
Már Mária Terézia (1740–1780) uralkodása alatt megindult
az a folyamat, mely az állam és a katolikus egyház viszonyában
mélyreható változást eredményezett, Wenzel
Kaunitz herceg (megh.: 1794) kancellár egyre növekvő befolyásának
hatására. A kor uralkodó egyházpolitikai eszméje
az „államegyház” gondolata volt, mely a gallikanizmusból
eredt. Ezt erősítette az episzkopalizmus. (Episzkopalizmus:
a konciliarizmusból és a gallikanizmusból táplálkozva centralizáló
törekvés a pápa hatalmának ellensúlyozására.)
Az eszmerendszer egész Európában elterjedt, különösképp a
német birodalomban; itt is elsősorban Ausztria-főhercegségben,
a Habsburg koronatartományokban, a kapcsolt részekben és
547
Magyarországon is. Ezidőtől az állam védnökségéből a vallás
feletti gyámkodás lett. Az Egyház eszközévé lett egy modern,
felvilágosult állam kiépítési célkitűzésének. Mária Terézia
és Kaunitz kancellár egész sor rendelettel az osztrák államegyház
alapjait vetette meg. Valamennyi idevonatkozó jogot
„circa sacra” magának követelt. (Theresianismus)
Anyjának munkáját fia, II. József, a „kalapos király” folytatta,
aki anyja mellett 1764-től régens, apja halálával pedig,
1765-től német király és római császár, 1780-tól, anyja
halála után, 1790-ben bekövetkezett haláláig diktatórikus
egyeduralkodó volt.
Bár erre bizonyíték nincs, de ténykedései alapot adnak
arra, hogy ha nem is volt ő rózsakeresztes, de gondolhatunk
arra is, hogy a testvériség befolyása alatt állt. Személy szerint
a maga módján vallásos volt, „felvilágosult” és kedélybeteg.
Fiatal kora óta arra áldozta minden energiáját, hogy
az államnak szolgáljon. Magát és munkatársait is gyötörte
és feláldozta rögeszméinek. Zseni volt, de elviselhetetlen.
Az államot gépezetnek tekintette, amit ő irányít. Makacs
és önelégült volt, aki tanácsra nem hallgat, mert ő mindent
jobban tud. Az államról alkotott elképzelése az új Martini
és Grotius által megfogalmazott természeti jogban gyökeredzett.
(Grotius, Hugo de Groot, 1583–1645, holland jogtudós,
humanista, a nemzetközi jog tudományának megalapozója,
a természetjog rendszerbe foglalója)
II. József politikai példaképe II. (Nagy) Frigyes (1740–
1786) porosz király volt; soknemzetiségű, sokszínű birodalma
egyesítését tűzte ki célul. Centralista rendeletei is ezt szolgálták.
Azért utasította vissza a magyar, a cseh és a lombard koronázást,
hogy ne kelljen ezen országok alkotmányára esküt
tennie. (Mert ugyanakkor erősen vallásos volt!)
Mint már sokszor mondtuk: minthogy Magyarország
önálló ország volt és nem a birodalom része, ezért II. József
nem tekinthető semmiképpen sem magyar királynak, csak
trónbitorlónak, épp a fentebbi okokból!
548
A császár egyházpolitikája is állameszméjének logikus következménye
volt. „Felvilágosult racionalizmusa mindent elutasított
az Egyházban, ami nem közvetlenül isteni eredetű.”
Utilitarizmusa (haszonelvűsége) arra kényszerítette, hogy az
„elöregedett” és „kiváltságos” egyháznak új szerepet adjon,
az állam szolgálatába állítva azt. Tízéves diktatúrája alatt kb.
6000 egyházi rendeletet hozott, és még azt is meghatározta,
hogy a templomban mikor, hány gyertyát kell gyújtani. Ezért
nevezte őt Nagy Frigyes „sekrestyés királynak” (mon cousin
sacristain = az én sekrestyés kuzinom). 1781. márc. 10-én bevezette
az egyházat érintő „placetum regiumot”; ezután márc
30-án elszakította a szerzetesrendeket Rómától, majd október
29-én kiadta a protestánsokra vonatkozó „türelmi rendeletét”.
A papnövendékeket nov. 22-én elparancsolta Rómából.
1782. jan. 26-án megszüntette a szemlélődő szerzetesrendeket.
Szept. 10-én pedig felállította az első „egyházügyi hivatalt”
(comissio eclesiastica). 1783-ban megreformálta az egyházi
házasságjogot, majd 1784-ben állami felügyelet alatt
álló, ún. „központi papi szemináriumokat” létesített. VI. Pius
pápa (1775–1799) hiába próbálta őt Bécsben, 1782 febr. 27-
től ápr. 22-ig tartó látogatása során jobb belátásra téríteni.
1790-ben birodalma, melynek egységére törekedett, a teljes
felbomlás szélén állott. Annyi lelki ereje volt, hogy halálos
ágyán belátta tévedéseit és visszavonta rendeleteit; a türelmi
rendelet, a jobbágytörvény és a papi javadalmazásra
vonatkozó előírásainak kivételével. Halálát a magyar nemzet
ünnepelte, diadalmenetben hozták haza a nemesi bandériumok
Magyarországra a bitorolt Szent Koronát. Szelleme,
melyet jozefinizmusnak neveznek, az osztrák egyházpolitikában
még évtizedekig tovább élt. Magyarországon azonban
csak a XX. században megindult katolikus megújhodásnak
sikerült hatásait végérvényesen felszámolnia. (Az egyházra
vonatkozó részletek: Adriányi Gábor: Az Egyháztörténet kézikönyve
után)
1789-ben Franciaországban az események tovább haladtak
a maguk útján, a gouillotin végezte véres munkáját.
549
A híres Alliette kabbalisztikus leckéket adott a csőcseléknek,
és Mademoiselle Lenormand szalonjában a forradalmárok
vezérei azért találkoztak, hogy megtudják jövőjüket:
Danton, Desmoulins, Marat, Saint-Just és Robespierre.
Később, mikor ezekkel is végzett a nyaktiló, a szalon új ügyfele
Napóleon lett.
Később Hoene Wronski, a napóleoni seregek tüzér tisztje,
a püthagoraszi matematikán és a kabbalisztikán alapuló elméleteket
fejtegetett.
Később egy keleti származású hölgy, Madame d’ Eldír,
gazdag franciáknak tárta fel vízióit.
Majd a Notre-Dame vikáriusa, William Oegger, az okkultizmus
felé fordult, „miután találkozott Londonban Iskaróti
Júdással.”
Egy Alphonse Cahagnet nevű mesterember ezután elküldte
kinyilatkoztatásait IX. Pius pápának.
Potet báró pedig hipnotikus és mágikus képességeivel dicsekedett.
Eliphas Lévi (1810–1875), a párizsi St. Sulpice templom
egykori diakónusa feltámasztotta megint csak az ókor tanait.
A tudományt és a vallást akarta így elegyíteni.
Louis Lucas a „transzcendentális” fizikáról és kémiáról
írt.
Guldenstubbe báró pedig nevezetes halottak szellemeit
hívta elő.
A XX. század elején már Madame Helena Blavatsky, egy
nyugaton élő orosz arisztokrata hölgy, és Annie Besant ezoterikus
írásaikkal és próféciáikkal ámították a világot.
Stanislas de Guaita, Oswald Wirth és Gerard Encausse
Lévi munkáját folytatták.
A szabadkőművesség tovább működött a jakobinusokat
követő időben is, továbbra is jelen volt Magyarországon,
nemzeti jelleggel, nemzeti követelésekkel. Mint mondják,
Széchenyi István, Kossuth és Deák Ferenc is tagok voltak.
A későbbi Deák Ferenc Páholy is ezért kapta a nevét. Láttuk,
550
hogy nem minden szabadkőműves páholy szolgált rossz
irányt. A XXI. század elején Magyarországon több mint tízegynéhány
páholy működik, véleményt ne mondjunk! Nem
ismerjük őket!
A XVIII. század második felében élt egy veszedelmes ember,
Weisshaupt, akit először német földről, majd számos országból
kitiltottak. Ő alapította az újabb Illuminate páholyt,
mely beépült a Bajor Kőművesek közé, állítólag utóéletében, a
XX. század vezető politikusait, a világpolitika eseményeit, a
létrejövő nemzetközi egyezményeket is befolyásolja. Tagjai a
világ nyugati és keleti vezető politikusai közül sokan. A híres
egyetemek eminens végzőseit is igyekszik a szervezet magába
szippantani, új tagjait vezető pozíciókba juttatva.
Állítólag a jaltai egyezmény – (1945. febr. 4–12-e konferencián,
Sztálin, Roosevelt és Churchill részvételével a
II. Világháború utáni világ elrendezéséről) – szintén az
Illuminate szervezet befolyása alatt született.
Illuminate-tagok voltak állítólag Sztálin és Hruscsov is;
Roosevelt elnök kapcsolatára pedig közvetett bizonyíték egy
általa kibocsátott pénz, az egydolláros bankjegy, melyen egy
piramis ábrája látható, felette egy háromszögben (Kheopszfénycsapdában,
„Ragyogó Deltában” (egy szem, körülötte pedig
a felirat: „Novus Ordo Seclorum” vagyis „Új Világi Rend,
mellette pedig: „Bízzunk Istenben!”)
A háromszög a szemmel az Illuminátusok szimbóluma,
minden szabadkőműves páholyon ott látható, csakúgy, mint
az Amerikai Egyesült Államok Nagypecsétjén. A „Ragyogó
Deltában” lévő szem a szabadkőművesek azon képességét
szimbolizálja, hogy mindenhová behatolnak és figyelnek.
Ugyanakkor a „Végtelen Állandóságot is jelenti, Isten mindenhatóságát,
Aki Mindent Lát.” A görög delta betű egyúttal a változás
jele is, az átalakulásé. Egyes állítások szerint egy magas
551
rangú szabadkőműves, Henry Wallace alelnök révén került
a jelkép az egydolláros bankjegyre, aki egyúttal illuminátus
is lehetett; a Nagypecsét tervét is ő fogadtatta el Franklin D.
Roosevelt elnökkel, aki szintén szabadkőműves volt. Sőt mint
sokan tudják, az USA elnökeinek egész sora volt szabadkőműves
és illuminátus. George W. Bush is magas rangú szabadkőműves.
Magyarországon is működnek olyan pénzügyi cégek,
melyek szabadkőműves szimbólumot használnak ismertetőikben
is, vagyis a háromszögben figyelő szem...

Oldal: 14.Bécsi rózsakeresztesek, Arany Hajnal Rend, Szabadkőműves jelvény az 1 dolláron
A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban - © 2008 - 2026 - magia-kod.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat