Mikor Luther Márton megindította a reformációt Paracelsus
úgy vélte, hogy bár Martin testvér leleplezte korának gonoszságát,
megszüntetni nem tudta azt. Ezért ő is és a többi mágus
is azt remélte, hogy a jövőben, párhuzamosan, még egy
reformáció megy végbe, amelynek révén a világ bölcsei az emberiség
üdvére egyesülnek. A választottaknak ezt a testvériségét
a legnemesebb céloknak kell vezérelniük: céljaik az „én”
és a „természet” tökéletesítése.
Ez az eszmény olyan titkos társaságokat hozott létre, mint
Az aranykereszt testvérei, melyet Agrippa alapított, továbbá
a lüneburgi Keresztvivő Evangélikus Sereg, és még jónéhány
ilyen hermetikus csoport alakult, melyek azonosították a
Bölcsek kövét az Abszolúttal, azt hívén, hogy a transzmutáció
az elért bölcsességnek csak egyetlen, kicsiny jele. Paracelsus
507
állította, hogy az 1572. évi üstökös „a közelgő forradalom jele
és előfutára.” Sok mágus akart ezért összefogni, hogy együttesen
nézzen szembe a jövendővel, ezért sok gondolkodó ajánlotta
fel terveit a bölcsek e társaságának szellemi megalapozásához
és megszervezéséhez. (Illuminate!)
1614-ben megjelent egy német nyelvű pamflet (gúnyirat)
„A világ reformációja” címen. Ismeretlen a szerzője. A szatirikus
írásban Apolló isten a szószóló, famulusai pedig az ó- és
újkor bölcsei. A könyv a világ megújulását indítványozta. Sok
emberre hatott szerte Európában. Feltételezhetően az olasz
Trajano Boccalini műve volt, akinek egy könyve már két évvel
korábban megjelent Itáliában, Velencében, s akit a következő
évben meg is gyilkoltak.
„A világ reformációjának” német változata a Boccalinikönyv
egyik fejezetének fordítása, mely ezen felül egy kiáltványt
is tartalmazott: „Fama Fraternitatis, avagy a felettébb
dicső Rózsakeresztes rend testvériségének feltárása.”
Tartalma rövidítve, kivonatosan:
Az új felfedezésekkel végül az ember oly tökélyre jut, hogy
felfogja nemességét, képességeit, valamint önmaga mikrokozmoszának
jelentését. A haladás Galénosz, Porphüriosz és
Arisztotelész oldalán álló ellenségeit észre kell téríteni.
(A protestantizmus újplatónista nézete, Szent Ágoston
után, szemben a katolikus Egyház Szent Tamás által használt
arisztotelészi nézeteivel!)
Ilyen kísérletet tett a megvilágosodott Atya és testvér, C.
R. C. (Cristian Rosencreutz), a testvériség tiszteletreméltó ősapja.
Ez a nagy ember 16 évesen a Szentföldre ment, Arábiába
és Törökországba, ahol megtanulta a szent és titkos tudományt,
melyet az „M” című könyvben lefordított latinra.
(Emlékezzünk Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora című képére,
ahol Jézus és Szent János vörös ruhája együtt „M” betűt
alkot! Ott azt mondtuk, hogy a „Mea” = „Enyém” rövidítése,
de lehet, hogy a rózsakeresztes „M” betű = „Mágiáját”
jelenti! De lehet, hogy „Mestert” = „Magisztert”!)
508
Ezután C. R. C. a bölcsek tanácsának megfelelően Fezbe
utazott. Akárkivel találkozott, mindenkinek átadta bölcsességét,
melyet a titoktartás pecsétjévé zártak le.
Itt Keleten minden tudást megszerzett C. R. C. Miután
visszatért Németországba, látván, hogy még nem érett meg
a világ a változásra, házat épített és letelepedett. Birtokában
volt a Bölcsek Köve, amivel aranyat lehet csinálni, de ettől tartózkodott,
mert az így előállított kincset méltatlanokkal nem
oszthatta volna meg úgysem. Mindössze három tanítványa
volt, aki méltó volt arra, hogy nekik minden tudást átadjon.
Ők mindent megtanultak, és mindent lejegyeztek a testvériség
leendő tagjai számára. Így a testvériséget négyen alapították.
Később, mikor már nyolcan voltak (mint a Templomos
rend alapítói!), a következőkben állapodtak meg:
1. A betegek ellenszolgáltatás nélküli gyógyításán kívül
semmilyen más foglalkozást nem űzhetnek.
2. Nem viselhetnek különleges öltözéket.
3. Minden évben találkoznak a Szentlélek házában.
4. A testvéreknek kell kiválasztaniuk utódaikat.
5. Pecsétjük kizárólag az R. C. betűk lehetnek.
A testvériségnek 100 évig titokban kell maradnia. 5 testvért
választottak ki a filantróp küldetés végrehajtására.
Számos országot beutaztak, hogy számos irgalmas cselekedetet
vigyenek végbe. Tanaikról írtak néhány könyvet. Cristian
Rosencreutz 1484-ben halt meg, 106 éves korában. Titokban
temették el, hogy a sírhelye ismeretlen maradjon. Nem sokkal
ezután azonban egy testvér felfedezett egy rejtekajtót, mely
a sírkamrába vezetett. A bejárat fölé ezt vésték előtte: „Száz
év múlva kinyílok” (Post CXX Annos Patebo).
(A Prioré de Sion rendjéről szóló mesékben is, az alapító – 9
máshol 8! –templomos lovag Salamon Temploma helyén titokban
állandóan a föld alatt bányászik, a Szent Sírt keresve,
úgy, mint a Rosencreutz-mesében!)
A fölfedezés lökést adott a rózsakeresztes testvériség mozgalmának.
Ugyanis a Mester próféciája szerint a testvériség509
nek ekkor kellett megtörnie a csendet. Ezért most már több
új testvért is felvettek a választottak közé.
A kiáltvány (pamflet) befejezése tartalmazza a testvérek
keresztényi hitvallását és azt a bejelentést, hogy Európa tudós
férfiúi számára egy másik vitairatot is kibocsátanak. Ezután
minden vélemény eljut majd a testvérekhez, bár nevüket nem
tették még közzé. Mindazokat felveszik, akik komolyan csatlakozni
kívánnak hozzájuk és méltók is erre.
(Irodalom:
Franz von Beader: Les Enseignements secrets de Martines
de Pasqually, Párizs, 1900.
Fama Fraternaitatis, beneben der Confession oder
Bekanntnus derselben Fraternitet, Frankfurt, 1615.
Fama Remissa ad Fratres Rosae Crucis… (n. p.) 1616.
Robert Fludd: Summum Bonum (h. n.), 1629.
Franz Hartmann: The Secret Symbols of the Rosicrucians
(n. p., n. d.)
Andreas Libavius: Wohlemeinendes Bedencken von der
Fama und konfession der Bruderschaft des Rosen Creutzes…,
Erfurt, 1616.
Jacques Matter: Saint-Martin, le philosophiae inconnu,
sa vie et ses ecrits, Párizs, 1862.
Dom Antoine Joseph Pernéty: Les Fables égyptiennes et
gresques dévoilées, Párizs 1786.
Claude Louis Saint-Martin: Tableau naturel des rapports qui
existent entre Dieu, l’homme et l’univers, „Edimbourg”, 1782.
Emmanuel Swedenborg: Abrégé du traité des merveilles
du ciel et de l’enfer, publié et annoté par J.H. Cahagnet,
Argenteuil, 1855.
Montfaucon de Villars: The Count of Gabalais…, London,
1680.
Arthur E. Waite: The Real History of the Rosicrutians,
New York, 1888.
Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban)
510
Az első kiáltvány óriási hatást ért el. (Lehet, hogy csak a
szerencsés véletlen műve, de lehet, hogy már ekkor is ügyesen megtervezve
működött a tömeghülyítés, mely majd a XX. századi diktatórikus
tömegpszichózis sikeres eszköze lesz tudományosan is
a Szovjet gyarmatbirodalomban, mely kommunista eszméivel és
hazug propagandájával, szintén a szabadkőművesség egyik ágazatának
vadhajtása lett.)
A kíváncsiak többet akartak tudni erről a titkos társaságról.
A művészi lelkületeket vonzotta a titokzatosság. Az önelégült
tudósok meg akarták érteni az emberfölötti bölcsességet,
melyről a röpirat oly meggyőzően szólt. A misztikusokat,
mágusokat, az erős erkölcsi érzésű, de nem elég okos embereket
pedig, vonzotta a javasolt nemes cél. „A politikusok remélték,
hogy ebből majd megtanulják a béke, a rend, a pénzügyi
egyensúly és a nemzetközi megértés helyreállításának
kényes művészetét.” A pénzsóvárok (a többség ez volt) kincset
szimatoltak. A betegek az egyetemes gyógyszerre áhítoztak,
a test harmóniájának helyreállítására (melyre alkalmas a tánc
is, mint a szférák zenéjével hasonuló mozgások harmóniája). És
remélte a csalival beetetett tömeg, hogy Rosencreutzhoz hasonlóan
mindenki 106 évig él majd.
Az ígéretnek megfelelően megjelent egy év múlva a következő
vitairat is. Címe: „Vallomás” (Confessio fraternatis)
Ismét egy új reménysugár a „művelt” világnak. Ezt a második
füzetet Wesselius nyomtatta ki Casselban, 1615-ben. Ám a
kiadó itt már józanul óvta az olvasót, hogy hitében és reményében
elhamarkodott ítéleteket alkosson.
A Keletet és a Nyugatot (Mohamedet és a pápát) a testvérek
elmarasztalták istentelenségükért. A pápát, „akit puszta
kézzel tépnek majd darabokra”, különösen erősen támadja az
irat. A testvériség felajánlotta segítségét a Német Nemzeti
Római Szent Birodalom császárának, mégpedig anyagi segítséget
ígértek, aranyat és kincseket, de tanácsot is! A rózsakeresztes
„Vallomások” című könyv második fejezete a filozófiát
támadta, mely „az utolsókat rúgja”. Ezt egy megfiatalított
511
világban újjá kell majd alakítani:” ha a tanultak közül néhány
rendes ember válaszol testvéri hívásunkra, köztünk
sokkal több és nagyobb csodát talál majd, mint azelőtt hitt,
furcsállt és állított.”
A hencegést a harmadik fejezetben komoly intelem követi:”
a testvérek nem bánnak könnyelműen a titkokkal, mert
nem akarják befolyásolni a köznépet.”
A következő fejezet megint tele van túlzásokkal: „Bármilyen
bölcsesség jut is el az emberhez Isten kegyelméből, az angyaloktól
és a szellemektől, éleslátás és megfigyelés révén, mindezt
tudja Atyánk, C. R.! Ha a világon minden könyvet elpusztítanának,
nem számítana, mert bölcsességük segítségével
mindent megtaníthatnak egyetlen kötetben a beavatottak.”
De bölcsességük nem annyira a hercegeknek, min inkább a
közembereknek való, mondja az irat. Ám a testvériség titkai
nem mozgatják meg a tompa agyakat, ezért az újonnan érkezetteket
a hivatott Testvérek bírálják el.
A következőkben még lényeges részek azok, amelyekben
megismerkedhet a kiáltvány olvasója a társaság eszméivel.
Ebből tán leglényegesebb rész: Az Úr hatalmas jeleket írt fel
a világ gépezetére, a bölcsek olvasni tudnak ezekből, és ily
módon megértik a teremtést. A világ vége közel van. A katasztrófát
azonban megvilágítja a jóság által bevezetett új reform.
A testvériség nem is kíván magának mást, mint a nagy
intelligenciájú emberek érdemeit. Isten hírnököket küldött: a
Hattyú és a Kígyó csillagképekben új csillagok jelennek meg.
(Figyelem! A XX. századi UFO rajongók is ezekre a csillagképekre
hivatkoznak!)
A nyelvet majd tisztelet övezi, mikor a bölcsek napfelkeltekor,
tiszta szívvel és fedetlen fővel, mezítláb, vígan eltávoznak.
A csillagok megjósolják az Egyház pillanatnyi hanyatlását,
s azt is, hogy ez meddig tart majd. Az írott betűk,
512
melyeket Isten helyezett el a világegyetemben, magukban
foglalják a mennyet és a földet s az összes államot. Ebből a
titkos kódból vette a testvériség mágikus írását, melyből ez
az új nyelv ered. A világ kezdete óta létezik egy könyv, mely
régebbi a Bibliánál. Boldog, aki birtokolja ezt. Boldogabb, aki
olvassa. Legboldogabb pedig, aki megérti.
A transzmutáció természetes csoda. Az egyetemes gyógyszert
természetes eszközökkel lehet előállítani, de az embereknek
ezekkel a csodákkal nem szabad visszaélniük. Dobjuk
el az embert félrevezető álkémikusok könyveit, pusztítsuk el
szörnyű jelképeit! Ők gúnyt űznek a Szentháromságból avval,
hogy azt hiábavaló dolgokra alkalmazzák. A testvériség
pénzt kínál, és nem fogad el semmit. (Gondoljunk a XX. századi,
amerikai keletkezésű szektákra!) A kíváncsiakat és kapzsikat
a tudomány haszontalanságokhoz, fényűzéshez, ragyogó
élethez vezetheti. „Ők nem zavarhatnak meg bennünket, s
szent csöndünket sem. Isten akarata megbünteti őket, és bár
rendelkezünk azokkal az eszközökkel, melyekkel segíthetnénk
rajtuk, engedelmeskednünk kell Isten parancsainak.”
A „Vallomások” már kifejlett virágjában mutatta be a
Rózsakeresztes Testvériséget, mely ez időtől a leghevesebb
viták tárgyává vált. Hozzájárult ehhez, hogy az emberek tudatalattiját
mindig is vonzotta a titokzatosság. Híres tudósok
írtak vitairatot a testvériség mellett: Robert Fludd, Michael
Maier, John Heydon és a hermetikus Philalethes. Mások szidalmakat
szórtak rájuk. Az emberek kérték volna felvételüket
a társaságba, de senki sem tudta, hol élnek a bölcsek, hol
van a Szentlélek Háza. A pályázók hiába hagyták leveleiket a
városházán, hogy majd a titokzatos utazó összegyűjti azokat.
A rózsakeresztesek sohasem jelentek meg, de a „tudósok” vitája
folytatódott a láthatatlan társaságról. Néhány sarlatánnak
sikerült is, visszaélve a testvéri társaság nevével, azt állítva,
hogy ők a testvériség megbízottjai, néhány balfácántól
nagyobb összegeket is kicsikarnia. Ám ezek előbb-utóbb börtönben,
vagy akasztófán végezték.
513
A meisseni porcelán is egy ilyen széltolótól, J. B. Böttgertől
született meg. A szász herceg megelégelte az ígéreteket és
bezáratta a csoda–tudóst, csináljon aranyat végre, vagy vége.
A porcelánt így találta fel, s így nyert kegyelmet az alkimista.
Erős Ágost szász választófejedelem ezután 1710-ben alapította
Meissenben az első porcelánmanufaktúrát, melynek
vezetője, a feltaláló Böttger lett. A porcelán emblémája két
keresztbetett görbe kard! A manufaktúra virágkora 1720 és
1756 közé esik.
Párizsban, ahol a testvérek falragaszokon adtak hírt
magukról, ugyanúgy megoszlottak a vélemények, mint
Németországban. A hivatalos személyek politikai összeesküvést
sejtettek, melyet a Rajnán túli kormányok szítanak.
Még Descartes-ot is foglalkoztatta a dolog és kémeket küldött
Németországba, ám egyetlen rózsakeresztes testvért sem
talált ott. Franciaországban a lelkes közemberek viszont azt
hitték a testvériségről, hogy varázslók, akik az ördögnek dolgoznak,
s rendelkeznek azzal a képességgel, hogy láthatatlanná
váljanak, és azt is sejtették már, hogy ezek alkalmanként
olyan arannyal fizetnek, mely egy idő után bőrré vagy
szaruvá változik. Már azt is tudták, hogy az ujjukon viselt
hatalmas zafírköves gyűrűről lehet őket felismerni. A papság
figyelmeztette nyáját, hogy óvakodjon ezektől a boszorkányoktól.
Hajósok bizonygatták, hogy egy rózsakeresztes
repült a levegőben egy démon hátán, az angol partok közelében,
majd eltűnt a hullámok között. Tekintélyes számú vitairatot
is kibocsátottak a témáról, de a testvérek továbbra
is láthatatlanok maradtak. (Seligmann után)
A német Rosencreutz név azt jelenti: Rózsakereszt vagy
Rózsák Keresztje. A testvériség nevét feltételezett alapítójáról
származtatja. (Legalább is a nyilvánosság felé így mondják!)
Szimbóluma sötét kereszt és világos rózsa volt, melyet
sokféleképpen kombináltak. A sötét kereszt áldozatot
és megpróbáltatást jelképez, míg a világos rózsa, gyönyörködést
és jutalmat. A rózsakeresztesek kortársa, Andreas
Libavius említi meg, hogy Luther pecsétje különösképpen
514
emlékeztet némely rózsakeresztes jelre. Ezért arra a következtetésre
jut, hogy a testvériség Luther Márton szellemi
hatására alakult ki.
(Luther pecsétjén egy rózsaszál két irányba szétágazó két levele
fölött egy ötszirmú rózsában egy szív és rajta egy kereszt.)
Programjuk türelmetlensége ellenére azonban a rózsakeresztesek
a pápa elleni küzdelemnél nemesebb eszményeket
követtek. Ideáljuk nem egyedül Luther volt, hanem
Theophrasztusz Paracelsus is, akire idealizmusukat, világhoz
kötődésüket és irracionalizmusukat egyaránt alapozták.
Csodáik, a homunkulusz, a közvetítő és elemi szellemek, a
bélyeg, mellyel a természet minden lényt megjelölt, mindez
Paracelsustól származott.
88. kép
Sandro Botticelli: Vénusz születése
A művészettörténet terén Aby Warburg a XX. század elején
kimutatta, hogy a mágikus–asztrológiai világkép tovább
élt a Luther-kori német protestantizmusban. Ennek jelei nem
515
kis részben: korabeli fametszetek, művészileg jelentéktelen,
de tipikus sorozatszerű alkotások.
Warburgot a műalkotásokban elmondott történetek, mitológiai
utalások, a rejtett értelem érdekelte. Követője volt
ebben Erwin Panofsky, aki az ilyen vizsgálatokra kidolgozta
az ikonológia elméletét. Jelentős képviselője az ikonológiával
foglalkozó Warburg-iskolának Ernst H. Gombrich, aki ezzel
a módszerrel fedezte fel, hogy Botticelli festményei tulajdonképpen
a firenzei neoplatonisták misztikus filozófiájához
készült illusztrációk. (Tiziano: „Égi és földi szerelem”
címen ismert képe is, mely a római Borghese Galériában látható.
Az allegorikus ábrázolás tartalma ma is „rejtély”. A képnek
adtak más címeket is: „Erény és gyönyör”, „Heléna és
Vénusz”, „Kereszténység és pogányság” s talán valóban ez
utóbbi a kép igazi témája. A művészettörténészek szerint, a
kép megrendelője. Talán Niccolo Aurelio kancellár, egykor
valószínűleg határozott programmal bízta meg a festőt, de
ez már feledésbe ment. A képet már a XVIII. században is
csak, mint „a díszeivel ékesített Szépség és a díszeitől megfosztott
Szépség” emlegették. A képen két hasonló szépségű
asszony, egyik ezüstös fényű selyemruhában, a másik
gazdagon lehulló köpenye alól feltáruló ruhátlanságában,
magányos, délutáni tájban révedeznek. Domborműves, antik
szarkofág veszi körül a forrást, melynek vizére kis Ámor
hajlik, kezét a vízbe merítve. Csodálatos szépségű táj borul
rájuk, az észak-olasz vidék fényben úszó képe. A földöntúli
csend, a napfényes levegő, mint mondják, Giorgione festészetéből
származott ide, mely „idilli aláfestést ad Tiziano
kihívóan evilági asszonyainak. Ember és táj tökéletes harmóniája
festői egységben ragyog előttünk.” Ez a kép is
a neoplatonisták szimbolikarendszeréhez kapcsolható!
(Lehoczky József megjegyzése.)
516
89. kép
Tiziano: Az égi és földi szerelem
90. kép
Luther Márton címere
91. kép
A Rózsakeresztesek címere
517
Paracelsus azonban R. C.-hez hasonlóan már sok éve halott
volt. Valakinek kellett írnia azokat a kiáltványokat! De ki írta?
A testvérek apologétái közt volt egy lutheránus lelkipásztor,
Wüttemberg udvari káplánja egy ideig: Valentin Andreae
vagy Andreas (1585–1654). Több, Strassburgban kinyomtatott
tanulmányt publikált 1619-ben és 1620-ban. Ezek: „Bábel
tornya” és „A krisztianapoliszi köztársaság”.
Andreae címere is andráskeresztet és négy rózsát ábrázolt.
Sokan ezért úgy hiszik, hogy ő alapította a testvériséget.
Címerpajzsa túlságosan hasonlít a rózsakeresztre ahhoz, hogy
ne keltsen gyanút. (Itt nem nemesi címerről van szó, csakúgy,
mint Luther esetében, hanem választott egyéni címerről.
Ugyanis a középkori római-jog tudósok szerint bárki választhat
magának címert, de ha azt a király adja, az jobb! Ezek választott
címerek Luther és Andreae esetében is, úgyhogy nem
biztos, hogy az ő címeréből lett a rózsakereszt társaság címere,
hanem fordítva: ő választotta magának címerül a rózsakeresztesek
jelvényét! (Lehoczky József megjegyzése)
Andreas szerzője volt egy rózsakeresztes regénynek is, melynek
címlapján ez olvasható: „Hermetikus románc, avagy a kémiai
menyegző, írta holland nyelven Christian Rosencreutz.”
(A történet, a királyi nász, valójában alkimista kémiai reakciók leírása,
kémiai menyegző. Költői képekkel dús költeménye a mitológia,
a misztika, mágia, okkultizmus és alkímia szimbiózisának.
Nem teljesen a témához kapcsolódik, de mégis rámutat a kor ízlése
és az Andreae körüli gondolatvilág kapcsolatára a kor festészete
is, mely a görög mitológiából, elsősorban Árkádia történeteiből
meríti témáit. A kémiai menyegző története is Árkádia
történeteihez hasonlít.)

 

Oldal: 10.Luther Márton,Rosencreutz, Rózsakereszt testvériség
A VILÁG TEREMTÉSE: Evolúció és Lélek, tér és idő a Végtelen Sacramentumban - © 2008 - 2026 - magia-kod.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat